Azért, hogy tényleg lengő legyen, a fegyvercső és a tusa között kell hogy legyen egy kevés hely,- legalább egy kicsivel több, mint fél milliméter - így biztosak lehetünk, hogy a feltámasztás során gyakorolt nyomás nem idézi elő az érintkezik / nem érintkezik állapotot, ami nagyon káros a lövés szempontjából.
Előfordul - főleg az olcsóbb kategóriás fegyvereknél -,hogy egy érintkezési pont segíti a mechanikát, hogy stabil legyen és így növekszik a pontosság. Az egyetlen problémája ezeknek az érintkezési pontoknak a cső melegére való érzékenység. Sok szünetet kell beiktatni a lövések között mikor a lőtéren vagyunk, mivel ha felmelegszik a cső, jobban érinti a tust, így az a veszély áll fenn, hogy a fegyvert meleg csővel, felületes módon állítjuk be, így majd hideg csővel könnyen elhibázhatjuk az első lövést.
Mindenki meggyőződhet róla, hogy a fegyverének lengő csöve van-e. Először is a fegyvert egy sima felületre (például egy asztalra) kell helyezni és végighúzni egy papírlapot a tus teljes hosszában.
Ha a papírlap nem ütközik akadályba, a csövünk lengő. Ha azonban ellenállásba ütközik, akkor egy ügyes fegyvermesterre kell hagyatkoznunk, aki lecsiszolja a tus üregét és az összes érintkezési pontot eltávolítja.
Ezután összeszerelve a fegyvert biztosan pozitív visszajelzések lesznek a következő lövéspróbán.
Természetesen, hogy kihozzuk a maximumot a fegyverünkből, más elvégzendő műveletek is vannak, például a bedding (tus üreges részének kiöntése műgyantával), a csavarok pontos meghúzása, könnyed elsütés stb. Ezekről a jövőben fogunk írni.
De azért vannak kivételek is: néhány vadászfegyvernek , például CZ vagy Remington, szándékosan vannak érintkezési pontjai, általában a tus vége felé. Ebben az esetben először érdemes lövéspróbát végezni a lőtéren és csak akkor avatkozni be, miután kipróbáltunk különféle lövedékeket és a szóráskép nem kielégítő.