A vadászok nagy része ritkán ellenőrzi a golyós fegyver beállítását.
Ez egy nagyon súlyos hiba.
Különféle okai lehetnek annak, hogy a fegyverek elállítódnak egyik évről a másikra.
Lehet az ok pl. egy ütés, amelyet a tulajdonos nem vett észre.
Néha azonban az ok a fémek sajátos tulajdonságának köszönhető, így ha hosszú időn át állandó nyomásnak vannak kitéve, engednek és eldeformálódnak. Ha például a fegyverállványon hosszú ideig feltámasztott optikával hagyjuk a fegyvert, a fém eldeformálódhat és megtartja a memóriájában az új pozíciót, még akkor is, ha nagyon kis egységekről beszélünk.
Semmi súlyos nem történne, ha az a tized- vagy ezredmilliméternyi elállítódás nem lenne hatással a fegyver beállítására és 200 méterről már nem centimétereket jelent. Elég, ha a lőtéren megpróbálunk ugyanarra a célpontra lőni, mint múlt évben. Saját szemükkel fogjuk látni a különbséget és valószínűleg meg fognunk lepődni.
A lőtérre járni nem csak azért jó, hogy beállítsuk a fegyvert, de azért is, hogy javítsunk a vadász képességeinken és szaktudásunkon.
Sokat lőni, annyit jelent, hogy érezzük a fegyver érzékenységét, „érezzük” az elsütő billentyű nyomását. Ez utóbbi különösen a távolra lövéseknél lényeges.
A lövésnél nem kell erős nyomást gyakorolni a billentyűre, hanem lassan hagyni kell, hogy elsüljön: ez azt jelenti, hogy a billentyűt nem kell húzni, hanem finoman nyomni, majdhogynem simogatni, azaz folyamatos nyomást gyakorolni rá nagyon lassan, addig míg a lövés úgymond magától elsül. Máskülönben a fegyvert elrántjuk, azaz eltérül/eltolódik a lövés, valószínűleg elvétjük a lövést vagy csak megsebesítjük a célba vett állatot.
Tehát egy olyan műveletről van szó, amelyet gyakorolni kell, mint mikor valaki valamilyen hangszeren játszik.
Ahhoz, hogy jól tudjuk művelni, jól kell ismerni a saját fegyverünk elsütő billentyűjét és a sütés jellemzőit.
Tudni kell mi az a nyomás, ami elindítja a lövést, mikor erőltetjük, mikor sül el.
A fókusztávolság (betekintési távolság) a másik fontos dolog a lövés pontosságában. Ha sötét félholdakat látunk az optikán belül, az azt jelenti, hogy nem vagyunk eléggé közel az optikához vagy épphogy túl közel vagyunk. A tény, hogy nem pontosan pozícionáltunk, jelentős lövési hibákat hoz magával, ami a parallaxis hatásnak köszönhető. Itt is a lövési gyakorlat sokat segít abban, hogy rögtön megtaláljuk a legjobb helyzetet. Vagy tökéletesen eltaláljuk a helyes távolságot, vagy centiméteres hibákat követünk el.
Szintén fontos, a vadászhoz kötődő tényező, a pszichológiai hatás. Lelkünk mélyén tudatában kell lennünk, hogy eltalálunk egy kávéscsészét 200 méterről, ez ugyanolyan alapvető a vadászatban. Nélkülözhetetlen biztonságot ad a lövés jó kimeneteléhez.
A gyakorlott vadász tudja hová lő, és meg van győződve róla, hogy nem fog hibázni. És nem is hibázik!
Lövedékek: mindig ugyanannak a márkának és lövedéktömegűnek kell lennie, amit vadászathoz használunk és ugyanabból a tételből valónak is. Minden doboznak van egy sorozatszáma. Ha új lövedéket vásárolunk, érdemes ugyanabból a tételből venni a dobozokat, máskülönben, ha másik dobozokat választunk, vissza kell mennünk a lőtérre, hogy ellenőrizzük a beállítást. Az eltérő tételek eltérő mennyiségű lőporrészecskét és hüvelyeket tartalmazhatnak, amelyeknek egymáshoz képest kismértékű eltérést mutathatnak, így észrevehetően más eredményt adhatnak.
Máshol pedig, pl. homokzsákocskákat használnak, hogy jól fel tudják támasztani a fegyvert. Mindegyik jó, a fontos az, hogy a fegyver stabil legyen és a szálkereszt a legnagyobb nagyításon legyen, ne állítódjon el a célpontról. Ha stabilan feltámasztottuk a fegyvert, lőjünk egyet 50 méterről egy fehér lőlapra, aminek a közepén egy kb.4x4 cm-es matrica vagy pont van. Ha a találat ebben a területben van, lőjünk egy második megerősítő lövést, és menjünk a 100 vagy 200 méteres beállításra. Ha a lövés nagyon kívül esik a középponton, be kell állítani az optikát.
Miután eltávolítottuk a fedeleket, alatta találunk egy csavart vagy egy kis állítható tekerőcsavart , amely ”klikk”-ekkel állítható, amit tapintani és hallani is lehet. Állítsuk be a felső irányzékot (fel vagy le) és az oldalsó irányzékot (jobbra vagy balra). Ezekre az állító tornyokra be van nyomtatva egy kis nyilacska az óramutató járásával ellentétes irányba, amely jelzi az irányt, ami felé az ember el akarja tolni a lövést: itt egy ”U” vagy ”UP” (fel) felirat magassági irányzék beállításához, és ”R” ”right”(jobbra) az oldal irányzékhoz. Mindegyikbe be van vésve az egység is, aminek egy klikk a mennyisége. Az amerikai optikákban a negyed szögperc mennyiségét alkalmazzák ( 1 klikk=1/4 szögperc), az európaiban centimétert használnak ( 1 klikk=1 cm). Mindkét mérték nagyon hasonló, a szögperc (MOA) egy szög mértékegység, amelyet a célpontra lefordítva hüvelykben adunk meg 100 yarde-ra (kb. 2,9 cm 100 méteren), a második metrikus. A klikk negyed szögpercre egyenlő 0,7275centiméterrel 100 méteren, (2 klikk=kb.1,5 cm), amíg a másik klikk 1 centiméternek felel meg 100 méteren. Néhány különleges lövészoptika 1/8-os vagy akár 1/16 szögperces is lehet.
Visszatérve a célpontunkhoz, miután lőttünk 50 méterről, hogy középre találjunk, most a klikkek dupláját kell állítani 100 méterhez. Mérjük meg a lövés lyukasztásának távolságát vízszintes és függőleges tengelyen is. Ha például a lövés 10 centiméterrel lejjebb ment és 5 centivel jobbra, 20 klikket kell állítanunk fel, és 10 klikket balra egy európai mértékű optikán, míg egy amerikai szögperces optikán ez 27 klikk fel és kb. 13 klikk balra.
Egy tapasztalat alapján működő módszert kell alkalmazni, ami két embert kíván. Miután célra állítottunk és elsütöttük a lövést, a lövő feladata az, hogy a kezével fixen tartsa a ”rest”-en a fegyvert a célpont közepére. A segítő, utasításra elkezdi tekerni az állítócsavar addig, amíg a szálkereszt középpontja átkerül a lyukra, amelyet az elsütött lövés hagyott, a lövő pedig jelzi, hogy stop. Figyelem, ne hagyjuk becsapni magunkat, mert a nem gyakorlott lövő ennél a műveletnél ösztönösen arra törekszik, hogy kövesse a szálkereszt céltávcső mozgását.
Miután belőttük a fegyvert 50 méterről, folytassuk a lövést 100 vagy 200 méterről, a beállítás végleges távolságától függően. Jegyezzük meg jól, hogy 1 európai klikk 100 méterről 1centiméter elmozdulást jelent, 200 méterről 2 centimétert, 300 méterről 3 centimétert és így tovább. Ugyanígy az amerikai optikáknál is meg kell duplázni, triplázni vagy sokszorozni aszerint, hogy mennyivel növeljük a cél távolságát. Amikor az ember csak egy klikket akar állítani, azt javaslom, hogy az állító tornyon 3 klikket állítsunk és utána vissza kettőt. Ez azért van, mert a céltávcső mechanikájának lehet egy nagyon kicsi holtjátéka , amelyet túl kell forgatni ahhoz, hogy megfelelően reagáljon. A beállítás után mindig finoman kopogtassuk meg egy töltényhüvellyel az állító torony melletti területet, hogy megbizonyosodjunk róla: az optika bevette a klikket. Mielőtt lezárnánk az állító tornyot, végezzünk egy legalább három lövésből álló szóráspróbát, hogy legyen visszajelzésünk a beállításról. Néha az optikák, főként a kisebb értékűek, csak egy pár lövés után veszik be a klikket.
A vadászfegyvert általában 200 méterről lövik be, lehetőleg hasonló magasságon, mint azok a területek, ahol majd vadászni fogunk.
Amikor új töltényeket szeretnénk kipróbálni, egyszerűen azért, hogy ellenőrizzük a fegyverünk szórását vagy kipróbáljunk egy fegyvert, az optimális lőtávolság a 100 méter. Lőjünk el 5 lövést és hagyjuk a csövet kihűlni minden lövés után. Ne törődjünk vele, hogy nem a célpont közepére állítottunk, és ezután ne állítsuk át az optikát. Ami itt lényeges, az az :hogyan helyezkedik el az 5 lövés, amelyből összeáll az úgynevezett szórás. Egy jó vadászfegyver szórása 1 MOA-ban helyezkedik el, azaz egy képzelt kb. 3 centiméter átmérőjű körben 100 méterről, 6 centiméteres körben 200 méterről.
Mindig 5 lövést adunk le, mert 1 vagy 2 selejt. Egy a lövő miatt, egy pedig azért, mert a fegyver hideg vagy olajozott. Ha a szórás megfelelő, tovább lehet folytatni az optika beállítását a lövedékekre.